AI music

Napfogyatkozás - Lőrincz Géza

Napomnak már vége. Pihenőre térve

Nyugszik körző, radír a fiókba téve.

Telefonhoz kapok gyorsan, de finoman,

Negyed négy van éppen, egészen pontosan.

Kedvesemet hívom - hogyha nem is várja - ,

Hadd tudja meg, erre mennyi idő járja.

Most indulok hozzá, de nem megyek gyalog,

Repülök. szárnyalok, azonnal ott vagyok!

Hogy vele lehessek, amíg a Nap fénylik,

Meg egy kicsit tovább, másnap reggel hétig...

De ez már csak álom, ezt már nem tehetem,

Halványabb a Napom, mert nincs már Kedvesem.

Így lesz ez örökké, ha nem vár rám többé,

Így válik a valóm gondolattá, köddé.

Hiányzol, Kedvesem! Nagy az én bánatom...

Nélküled nyugszik le, fogy el minden napom.

Színházi forgatókönyv – Lőrincz Géza

Néha még úgy érzem, hogy sírni volna jó

Legalább oly hosszan, mint egy körfolyosó.

Máskor meg nevetnék, kedélyem csapongó.

Nem tudom, érti-e a kedves olvasó?

Néha még úgy érzem, odakinn hull a hó,

S kettőnket melenget egy szimpla takaró.

Álmodunk... S tudom jól, az álom illanó,

De vajon szerelmes volt-e az olvasó?

Másodállásban nyomdász, vagy színjátszó?

Jó előadó, ha színdarabról van szó?

Én királyfi vagyok! A meséből való!

Ne vess ki szívedből, te, kedves olvasó!

A függöny legördült. Most jön a csattanó:

Cirkusz ez akkor is, ha mélyen megható.

Hogy lehettem ilyen ostoba fajankó?

Nevess ki szívedből, te, kedves olvasó!

Az idei Karácsony - LZ

Hogyan kezdjem versemet?
Leírni, mit nem lehet.
Próbát teszek egy pohár borral,
no, meg teljes lelki nyugalommal.

Kiírom hát "lelkemet".
Mit kimondani nem merek?
Nem feledni jót, csak rosszat!
Elfogadni, mit az élet hozhat.

Ez a legszebb ünnepünk,
adhatunk és szeretünk.
Gondolhatunk sok-sok szépre,
mit kívánunk az egész évre.

Karácsonyi jeligére
beszerezzük estére.
Másoknak vagy magunknak?
Megvesszük mindannyiunknak.

Előkerül fánknak dísze,
s emlékeink néhány része.
Karácsonyi sütik ízét
számban érzem, szinte mindét.

Figyelmedet kérem szépen,
kivel nem beszéltem én már régen!
Megbocsátás minden ember dolga,
még ha nem is veri ezt nagydobra.

Régi, gyermekkori emlék,
mikor még együtt volt három testvér.
Így készültünk a nagy estére
ünnepelni együtt végre.

Mára bizony mind felnőttünk,
közös útról letévedtünk.
Saját életünket élve
csupán félig révbe érve.

Gyermekeink leghőbb vágya?
Figyelem, de nemcsak máma!
Türelemmel segédkezni,
lépteiket egyengetni.

Büszke legyen szülőd, ki már nem él,
arra, Te mily szülő lettél?!
Átvetted az értéket,
mire tanítani próbált téged.

Mire vágyik kicsi s nagy,
mindegy is, most megkaphat.
Ajándékok? Csomagoltan
fenyő alatt szépen, sorban.

De az, mit meg is adsz,
százszorosan visszakapsz.
Mutasd ki, kik fontosak!
S nem lesz lelked foltosabb.

Szeress, mindig szüntelen,
ne csak e szép ünnepen!
Becsüld meg, ki veled van,
s gondolj rá, ki messze van!

Sose felejtsd, kik szerettek,
csak időközben elmentek!
Adj hálát hát Istennek,
szeretettel ölellek!